Depis

 Erről a témáról egy nyugodtabb időszakban szerettem volna írni. Sajnos az élet közbe szólt és aktuálissá tette számomra. Szombat délelőtt, a kórházi látogatás után elhatároztam, hogy ez lesz a következő, amiről írok.

 Ez pedig az öngyilkosság. Tudom, most olyan tabu témához nyúlok, ami nagyon megosztja az embereket. A többség elítéli ilyen-olyan okok miatt. Természetesen tiszteletben tartom mindenki véleményét. Csak, ismét az előítéletek, megbélyegzések falába ütközöm.

Nem. Ismét nem azt mondom, hogy aki elítéli, annak ezt a nézetét, meg kell változtatni.

 Megint csak nem fogom leírni az orvosi magyarázatokat. Inkább azt a pár alkalmat, mikor én találkoztam vele. Ezek mindegyike, csak gondolatban zajlott le. Mert mindig volt valaki, vagy volt valami, ami átsegített ezeken a mélypontokon. Az első és második alkalom, ha a blog céljait nézem, nem annyira releváns. A legelső az első nagy szerelem végét fémjelezte. A második pedig édesapám halála után történt. Ezekkel a nem akarok élni, meg akarok halni érzésekkel mindenki találkozott már az élete folyamán. Ezért most nem térek ki ezekre. 

 Lényegesebb és számomra sokkal meghatározóbb volt, ami a „betegség” mélypontja után történt. Volt egy időszak kb. egy hét lehetett. A mélypont maga a nagy semmi volt. Ez is megérne egy bejegyzést. Lehet, hogy megírom. Ezután jön az-az állapot mikor, tudomása van az embernek a külvilágról. Érzékeli, hogy van. Belül még ott a nagy üresség, kívül ott a fény, az élet. Lassan megjelenik az én tudat. Vagyok. És akkor jön a gondolat. Ezt az állapotot én bármikor meg tudnám szüntetni. Élesen íródik be az agyba. Bármikor véget vethetek az életemnek. Amit pedig így utólag, megrázónak tudnék leírni. A tudat, hogy ezt, ebben az állapotban meg is tudnám tenni. Higgadtan, minden gond nélkül véget tudnék vetni az életemnek. Furcsasága, hogy egyben felemelő „érzés” az, hogy hatalmad van. Hatalmad van saját magad felett. Ha úgy döntesz, akkor megtehetsz és meg tudsz tenni bármit, magad ellen. A hatalom, részegítő „érzése” ez.                                   Hogy miért nem tettem meg? Mert az ember uralkodni akar, hatalomra vágyik. Ha eltünteti uralkodásának, hatalmának tárgyát, akkor nincs min uralkodnia. Megszűnik a hatalma.                                                                                                    Persze, ez nem ilyen egyszerűen történt. A külvilág, a fény az élet is egyre „vonzóbb” lesz az ember számára. Észrevétlenül megjelenik a külvilág és a hatalmi „vágy” átalakul. Lesz belőle kíváncsiság és milliónyi kérdés, amire választ keres az ember. Először csak ott bent. Majd egy idő után kint is.

Megpróbáltam megfogalmazni azt az érzést, ami ott, akkor, bennem munkálkodott.